Homály Nebel
Szorosan egymást ölelve állnak Egy húskeverék, oly gazdag mostanában Ahol a tenger megérinti a földet Ott akarja elmondani neki az igazságot
De a szél megeszi a szavait Ahol a tenger véget ér Fogja a kezét, reszket És megcsókolja a homlokát
Magával viszi az estét a mellében És tudja, hogy el kell sorvadnia A kebelén nyugtatja a fejét És egy utolsó csókot kér
És akkor megcsókolta őt Ahol a tenger véget ér Az ajkai, finom és halovány És a szemei felszakadnak
Az utolsó csók oly rég volt Az utolsó csók Nem is emlékszik már rá |